Egy űrlap miatt kezdődött

Az első adatbázis nem tervből született, hanem azért, mert kellett. Csináltam egy kapcsolati űrlapot egy weboldalra, és a kitöltött űrlapnak kellett egy hely, ahova megérkezik. Ennyi volt az egész. Minden, ami ma a Bespo, ebből nőtt ki.

Kellett egy hely, ahova az űrlap küld

Az űrlapnak két dolgot kellett tudnia. Az egyik, hogy menjen ki egy e-mail, amikor valaki kitölti. A másik, hogy az érdeklődő meg is maradjon valahol, ne csak egy levélben, amit két hét múlva már nem találok meg.

Az elsőhöz elég lett volna egy sima értesítés. A másodikhoz viszont kellett egy hely, ahol az adat ott marad akkor is, ha senki nem nyúl hozzá. Ekkor nyúltam először adatbázishoz.

Az egészet egy n8n-folyamat kötötte össze, az az automatizmusokat működtető program, amiről az előző részben írtam. Az űrlap elküldte az adatot, a folyamat fogadta, kiküldte a levelet, és beírta a sort az adatbázisba. Nem volt benne semmi látványos. Attól lett mégis fontos, hogy onnantól nem veszett el semmi.

Aztán minden odakötődött

Amikor ez megvolt, jött a következő gondolat: ha már van egy hely, ahova az érdeklődő bekerül, akkor a chatbot is küldhetne oda. Bekötöttem.

Utána derült ki, hogy nem csak írni jó oda, hanem olvasni is. Ha valaki kérdez valamit, a válaszhoz adat kell, az adat pedig ott van. Onnantól egyre több dolgot kötöttem ugyanahhoz a helyhez.

Nem terveztem meg előre. Mindig csak egy újabb kapcsolat kellett, és mindig ugyanoda vezetett.

Podcastból tudtam meg, mi az a CRM

Közben elkezdtem vállalkozásépítős beszélgetéseket hallgatni. Ott hallottam először a CRM-ről, és arról, hogy egy vállalkozásban mi mindent lehet rendszerbe tenni.

Több száz órát hallgattam cégvezetőket, cégépítőket, vállalkozókat és programozókat, köztük Balogh Petyát és Kulcsár Tibort.

Úgy éreztem, hogy amit esténként összerakok, az az én külön kis ügyem. Aztán kiderült, hogy van rá szó, és vannak, akik évtizedek óta ugyanezt építik, csak sokkal nagyobb méretben. Addig nem tudtam, hogy annak, amit csinálok, neve van.

Chatbotban kezdtem és VS Code-ban folytattam

Akkoriban kezdett megjelenni az, hogy az AI nem csak válaszol, hanem önállóan is elvégez feladatokat. A chatbotok még kiforróban voltak, én meg a legegyszerűbb módon kezdtem: chatben.

Odaadtam a kódot, visszakaptam valamit, megnéztem, mi jó belőle és mi nem, és mentem vissza vele. A hibát is így kerestem meg. Nem tanfolyam volt, hanem oda-vissza, sokszor éjjel.

Közben csináltam pár weboldalt WordPressben, aztán Elementorral, végül Bricks Builderrel. Utána egy időre abbahagytam. Nem azért, mert elfáradtam. Azért, mert közben sokkal jobban kezdett érdekelni, hogyan lehet kódolni, mi kell valójában egy vállalkozásnak, és hogyan épül fel egy rendszer.

Aztán eljutottam oda, hogy a chat kevés. Feltettem a gépemre a VS Code-ot, ami a kód szerkesztésére való program, és onnantól ott dolgoztam.

Elsőre kínaiul volt az egész. Néztem a képernyőt, és nem tudtam, mit nézek. Aztán szép lassan összeálltak az alapok. Megtanultam, mi az a GitHub, és mi az a commit, vagyis miért jó, ha minden egyes változásnak külön nyoma marad.

Lehet, hogy ebből a bekezdésből nem jön át semmi, ha nem ilyesmivel foglalkozol. Nekem viszont ez volt az egyik legnagyobb élmény az egészben. Nem az, hogy megtanultam egy programot. Az, hogy láttam magamon a fejlődést.

Nem gondoltam volna, hogy amit csinálok, azt ennyire megszállottan is lehet.

A chatbotot végleg elhagytam

Ez volt az, amit elkezdtem és el is engedtem. Nem azért, mert nem működött, hanem mert közben rájöttem, hogy ezt professzionálisabban is lehet csinálni.

Akkoriban hétről hétre jött egy új eszköz, és ami ma jól ment, az két hónap múlva már máshogy nézett ki. Egy vállalkozásnak nem ezt akartam adni.

Megmaradt viszont belőle az, ami a lényeg volt: az adat, és az a hely, ahova került.

A weboldal, amit sokszor kezdtem újra

A bespo.hu-t magam építettem, és nem elsőre lett meg. Sok mindent akartam bele: görgetésre induló animációkat, mozgást, mindenféle látványos megoldást.

Két-három hónap után jöttem rá, hogy ez így egyedül nem fog menni. Ahhoz, hogy egy oldal tényleg prémium legyen, kevés az akarat. Vagy egy kisebb csapat kell hozzá, vagy olyan mély tudás és kész animáció-készlet, ami nekem nem volt meg. Arról nem beszélve, hogy a sok mozgás lassítja a gépet és a betöltést is.

Úgyhogy a letisztult megoldást választottam. Animált videó jöhet, de maga a lap legyen tiszta és gyors.

Ami viszont megépült közben, az maga a rendszer, a Bespo Uniq. Több hónapnyi tervezés, munka és kódolás van benne, és az már olyan alap, amire egy vállalkozásnál tényleg lehet építeni.

Amit a vezetésről addig nem tudtam

Az elejétől az volt a fejemben, hogy vállalkozásoknak szeretnék segíteni. Nem csak egy programot adni, hanem abban segíteni, hogy jobban működjenek.

Ehhez viszont tudás kell, és nekem addig két dolgom volt: amit a beszélgetésekből összeszedtem, és amit a saját munkás éveimből hoztam. A kettőből lett egy elég határozott véleményem.

Aztán megtanultam, hogy a vezetést nem tudja az ember, amíg nem próbálja. A saját vállalkozásomat vezetve jöttem rá, hogy ez még közel sincs az, amit egy cégvezető csinál. Ez csak az én kis vezetésem, a magam tapasztalása.

Amit ma kezdek igazán látni, az onnan jön, hogy közelről dolgozom egy vállalkozás vezetőjével, aki nem informatikusként kezdte, hanem kétkezi munkából nőtt bele a vezetésbe. Látom, hogyan vezet valaki a maga megszokott módján, és azt is, mi változik attól, ha mellette van valaki, aki a rendszerekhez ért. Ezt nagyon élvezem.

Pont ezért szeretném minél több helyen csinálni. Hogy gördülékenyebben menjen a napi működés, hogy mindenkinek meglegyen a maga feladata, és hogy a vállalkozás növekedni tudjon odáig, ameddig bírja.

Amit ebből a részből vinnék

Az első adatbázisom nem azért lett, mert rendszert akartam építeni. Azért lett, mert egy űrlapnak kellett egy hely. Ha most azon gondolkodsz, hol kezdd, ott kezdd, ahol valami tényleg hiányzik. Egy helyen, egy konkrét hiánynál, nem a teljes képnél.

A másik, amit vinnék: a beszélgetésekből meg lehet tanulni a kérdéseket, a válaszokat viszont nem. Hogy mi működik egy vállalkozásban, azt csak onnan lehet megtudni, hogy ott vagy mellette, és látod, mi történik, amikor valami elakad.

A következő részben az jön, ami mindezt megelőzte: nem a Bespo volt az első név, és nem így kezdtem.