A kimondhatatlan név

A Bespo nem az első név volt. Előtte volt egy ügynökség-név, utána egy tech-es, amit senki nem tudott kimondani, aztán vagy száz ötlet, és egy, ami pontosan egy napig létezett. Erről szól ez a rész.

Előbb ügynökséget akartam

Az első név a VarLux Digital volt. Akkor még ügynökségben gondolkodtam, és ahhoz kerestem nevet. Maga a név hamar lekerült, a domain viszont egy évig megmaradt, mert arra vettem meg a tárhelyet.

Aztán AITgentic lett

Az AITgentic két szó összeolvasásából jött: agentic és IT. Azt hittem, ha tech-es nevet választok, az majd jól fog kinézni.

Kitaláltam hozzá egy rövidítés sémát is: automatizáció, intelligencia és technológia. Aztán ezt is elvetettem, véglegesen. Valaki csinált hasonló névvel ilyen tech szektoros céget… A másik, hogy valóban nem ez volt, ami kellett nekem.

Utólag nézve picit gáznak tűnik az egész.

Kimondás nehézsége.

A pillanat, amikor eldőlt, hogy változtatni kell, egyszerű volt: nem tudták kimondani a nevet. Sűrűn visszakérdeztek, és utána nekem még egyszer el kellett mondanom.

Egy név, amit el kell betűzni, nem név. A Bespo-t (Biszpó) ezzel szemben ki lehet mondani, és ha megismerik, el is lehet mondani másnak. Ez sokkal többet ér, mint az, hogy valamit belemagyarázok.

Száz név, és egy, ami egy napig élt

Utána jött vagy száz változat.

Volt köztük a rendszered.hu. Az tetszett, mert azt el lehet mondani telefonban is: menj fel a rendszered.hu-ra. Egy ideig azt hittem, elég lesz egy átirányítás, aztán elengedtem.

Volt a Flover, ami a saját nevemből jött, mert a virág angolul flower. Ehhez nem volt szabad domain, és különben is furán hatott volna egy ilyen névvel rendszerekről beszélni.

És volt a Nivorend, ami a nívót és a rendszert ötvözte. Ezt annyira komolyan gondoltam, hogy a domaint is megvettem hozzá. Pontosan egy napig élt: másnap jöttem rá, hogy túl közel áll egy már létező névhez.

Egy öltöny és egy rendszer

A Bespo a bespoke szóból van, ami méretre szabottat jelent. Mellé került az uniq, a unique-ból, ami csak kiegészíti.

Hogy pont ide jutottam, annak oka van. Szeretem a divatot, és fontosnak tartom a megjelenést és az öltözködést. Bihari Ádám volt rám ebben hatással, és az a gondolat, hogy egy vezetőnek igenis jó kiállással kell rendelkeznie.

Innen már egyenes út volt. Egy méretre szabott öltöny és egy méretre szabott rendszer ugyanaz a gondolat: nem konfekciót kapsz. Ezt pedig nem kell magyarázni senkinek, mert mindenki tudja, mi a különbség a kettő között.

Ami a kukába ment

Nem volt ingyen.

Megvettem a domaineket, amikből a legtöbb ma már nem kell. Kidobott pénz, de inkább tanulópénz.

A weboldalakból is sok ment a kukába. WordPressszel kezdtem, aztán Bricks Builderrel folytattam, a végén pedig már tiszta HTML, CSS és JavaScript. Ma ehhez csak tárhely kell, meg a képek és a videók, amiket magam szerkesztek. A mostani a tizedik verzió, és az lett a végleges.

Közben rengeteg weboldalt néztem végig ötletért: mit lehet megcsinálni, mit nem, mi éri meg és mi nem.

Az eszközök is cserélődtek. Elkezdtem tanulni a Figma-t, ma pedig az Affinity van nálam. A Canva-t sokáig használtam, de a képgenerálás már annyit tud, hogy egyre kevesebbszer nyitom meg.

Amit ebből a részből vinnék

Egy név attól lesz jó, hogy ki lehet mondani. Nem attól, hogy okos, nem attól, hogy sokat jelent, és főleg nem attól, hogy tech-esen hangzik. Ha valakinek kétszer kell elmondanod, az nem az ő hibája.

A másik: ha nekem valami nem tetszik, azt hiába mondják jónak. Egy nevet minden nap ki kell mondani, és nem fogok olyat választani, amit közben magamban szégyellek.

A harmadik pedig az, hogy a tanulópénz nem kidobott pénz. Minden eldobott név és minden újraírt oldal után valamit jobban tudtam, mint előtte.

A következő részben arról írok, amivel ma minden nap dolgozom, és aminek a terjedését mégsem nézem jó szemmel: mit vesz el az AI, és mit ad helyette.